Ohm törvénye
Az Ohm törvénye az elektromos áramkörök alapvető törvénye, amely leírja az áram, a feszültség és az ellenállás közötti kapcsolatot. A törvényet Georg Simon Ohm német fizikus fedezte fel és nevezte el róla.
Az Ohm törvénye matematikailag így fogalmazható meg: az áram (I) egyenesen arányos a feszültséggel (U) és fordítottan arányos az ellenállással (R). Tehát az Ohm törvénye a következő képletet adja meg: I = U/R.
Ez a képlet azt jelenti, hogy az áram erőssége (amperben mérve) egyenlő a feszültség (voltban mérve) és az ellenállás (ohmban mérve) hányadosával. Tehát minél nagyobb a feszültség vagy az ellenállás, annál nagyobb lesz az áram erőssége.
Az Ohm törvénye segítségével könnyen kiszámíthatjuk az áram erősségét, ha ismerjük a feszültséget és az ellenállást. Például, ha egy áramkörben 12 voltos feszültséget és 4 ohmos ellenállást mérünk, akkor az áram erőssége 3 amper lesz (I = 12/4 = 3).
Az Ohm törvénye alapvető fontosságú az elektromos áramkörök tervezése és működése szempontjából. Segítségével kiszámíthatjuk az áramkörben kialakuló feszültséget vagy az ellenállás értékét, ha ismerjük az áram erősségét vagy a feszültséget.
Az Ohm törvénye további alkalmazásokat is kínál. Például, ha ismerjük az áram erősségét és az ellenállást, akkor kiszámíthatjuk a feszültséget (U = I * R). Vagy ha ismerjük az áram erősségét és a feszültséget, akkor kiszámíthatjuk az ellenállást (R = U / I).
Az Ohm törvénye tehát alapvető fontosságú az elektromos áramkörök tervezése és működése szempontjából. Segítségével könnyen kiszámíthatjuk az áram erősségét, a feszültséget vagy az ellenállást, és ezáltal hatékonyan tervezhetjük és működtethetjük az elektromos rendszereket.
