Newton-Leibniz tétel


Newton-Leibniz tétel

A Newton-Leibniz tétel a matematikában egy alapvető összefüggést ír le a differenciál- és integrálszámítás között. Ez a tétel lehetővé teszi számunkra, hogy az integrálást a differenciálás segítségével végezzük el, és fordítva.

A tétel lényege az, hogy ha egy függvény deriváltját meghatározzuk, akkor az eredmény egy másik függvény lesz, amelynek az integrálját könnyen kiszámíthatjuk. Ezzel a tétellel tehát összekapcsolhatjuk a differenciálást és az integrálást.

A Newton-Leibniz tétel matematikai alakja a következő:

Ha f(x) egy folytonos függvény az [a, b] intervallumon, és F(x) az F'(x) = f(x) feltételnek megfelelő primitív függvénye, akkor:

ab f(x) dx = F(b) – F(a)

Ez azt jelenti, hogy az integrál értéke megegyezik a primitív függvény értékének a különbségével az intervallum végpontjain.

Az integrálás tehát lehetővé teszi számunkra, hogy meghatározzuk a függvények területét, görbületét, valamint más fontos tulajdonságait. Ezért a Newton-Leibniz tétel alapvető fontosságú a matematikában és a fizikában is.

Fontos megjegyezni, hogy a Newton-Leibniz tétel csak akkor alkalmazható, ha a függvény folytonos az adott intervallumon. Ha a függvény nem folytonos, akkor más módszereket kell alkalmaznunk az integrálásra.

A Newton-Leibniz tétel tehát egy alapvető összefüggést mutat be a differenciálás és az integrálás között. Ez a tétel lehetővé teszi számunkra, hogy az integrálást a differenciálás segítségével végezzük el, és fordítva. Ezáltal lehetővé válik számunkra, hogy meghatározzuk a függvények területét, görbületét és más fontos tulajdonságait.

Fókuszban: leibniz, függvény, integrálást, folytonos, differenciálás, meghatározzuk, alapvető, tulajdonságait, integrálás



Kapcsolódó:   Differenciálás