Az optika a fizika egyik ága, amely a fény terjedését és viselkedését tanulmányozza. A klasszikus fizikában az optika fogalma az elektromágneses sugárzás tulajdonságainak és viselkedésének vizsgálatára összpontosít.
Az optika alapvetően két fő területre osztható: geometriai optika és hullámoptika. A geometriai optika a fény terjedését geometriai úton írja le, figyelembe véve a törvényeket, amelyek a fény sugarainak törését és tükröződését írják le. A hullámoptika pedig a fény hullámtermészetét vizsgálja, figyelembe véve a hullámok interferenciáját, diffrakcióját és polarizációját.
Az optika fogalma a klasszikus fizikában tehát a fény terjedésének és viselkedésének leírására vonatkozik. Az optikai jelenségek, mint például a törés, a tükröződés, az interferencia és a diffrakció, mind a fény hullámtermészetéből erednek. Az optika alapvetően fontos szerepet játszik a lencsék, tükrök és optikai eszközök tervezésében és alkalmazásában.
Az optika fogalma tehát a klasszikus fizikában a fény terjedésének és viselkedésének vizsgálatára vonatkozik, figyelembe véve a geometriai és hullámoptikai jelenségeket. Az optika fontos szerepet játszik a technológiai fejlesztésekben, például az optikai kommunikációban, az optikai tárolóeszközökben és az optikai érzékelőkben.