A hőerősség-egyenlet negyedik főtétele a termodinamika egyik alapvető törvénye, amely a hőerősség és a hőmérséklet közötti kapcsolatot írja le. Ez az egyenlet a következőképpen néz ki:
Q = mcΔT
Ahol:
– Q a hőmennyiség, amelyet egy test felvett vagy leadott
– m a test tömege
– c a test anyagi jellemzőjétől függő hőkapacitás
– ΔT a hőmérsékletváltozás
Az egyenlet tehát azt mondja ki, hogy a hőmennyiség, amelyet egy test felvett vagy leadott, egyenesen arányos a test tömegével, a hőkapacitással és a hőmérsékletváltozással. Ez azt jelenti, hogy ha egy test tömege nagyobb, vagy nagyobb a hőkapacitása, vagy nagyobb a hőmérsékletváltozása, akkor a felvett vagy leadott hőmennyiség is nagyobb lesz.
Az egyenlet hasznos lehet például a hőátadás vagy a hőszigetelés területén. Segítségével kiszámíthatjuk, hogy mennyi hőt vesz fel vagy ad le egy adott test, vagy hogy milyen hőmérsékletváltozásra számíthatunk egy adott hőmennyiség hatására.
Az egyenlet alkalmazása során fontos figyelembe venni, hogy az anyagok hőkapacitása különböző lehet, tehát az egyenletben szereplő c értéke is változhat az anyagtól függően. Emellett az egyenlet csak akkor érvényes, ha a hőmérsékletváltozás nem okoz fázisátmenetet az anyagnak.
Összességében a hőerősség-egyenlet negyedik főtétele fontos eszköz a hőmennyiség és a hőmérséklet közötti kapcsolat leírására, és számos alkalmazási területen hasznos lehet a termodinamika és a hőtan területén.
