Az a hőerősség-egyenlet első főtétele egy fontos fogalom a termodinamika területén. Ez az egyenlet a hőerősség és a belső energia közötti kapcsolatot írja le egy adott rendszerben.
Az első főtétel kimondja, hogy a belső energia változása egy rendszerben egyenlő a rendszerre végzett munka és a rendszerbe áramló hő mennyiségének összegével. Matematikailag kifejezve:
ΔU = Q – W
Ahol ΔU a belső energia változása, Q a rendszerbe áramló hő mennyisége, és W a rendszerre végzett munka.
Ez az egyenlet azt jelenti, hogy ha egy rendszerben nincs munkavégzés és nincs hőcsere más rendszerekkel, akkor a belső energia változása nulla lesz. Ez a főtétel alapvető fontosságú a termodinamika első törvényének megértéséhez és alkalmazásához.
Az egyenlet alkalmazása során fontos figyelembe venni a rendszer határait és a rendszerrel végzett munkát és hőcserét. A hőerősség-egyenlet első főtétele segít megérteni és modellezni a hő- és munkavégzési folyamatokat különböző rendszerekben.
Az első főtétel alkalmazása számos területen megtalálható, például a hőerőgépek működésének elemzésében, a hőszivattyúk tervezésében és a termodinamikai folyamatok modellezésében.