A klasszikus fizika az alapvető fizikai törvények és fogalmak rendszere, amelyeket Isaac Newton és más tudósok fejlesztettek ki a 17. és 19. század között. A klasszikus fizika alapvető fogalmai közé tartoznak a tér, az idő, a tömeg és a mozgás.
A tér a fizikai objektumok elhelyezkedésének és kiterjedésének fogalma. A klasszikus fizika szerint a tér abszolút, azaz független az objektumok jelenlététől vagy mozgásától.
Az idő a klasszikus fizikában egyenletesen haladó, abszolút fogalom. Az időmérték azonos minden referenciarendszerben, és független az objektumok mozgásától.
A tömeg a klasszikus fizikában az objektumok inerciájának mértéke. Minél nagyobb a tömeg, annál nehezebb az objektum megváltoztatni a mozgásállapotát.
A mozgás a klasszikus fizikában az objektumok helyzetének változása az idő függvényében. A mozgás leírásához használhatjuk a sebesség és a gyorsulás fogalmát is. A sebesség a helyzetváltozás időegységre vetített mértéke, míg a gyorsulás a sebességváltozás időegységre vetített mértéke.
Ezek az alapvető fogalmak lehetővé teszik a klasszikus fizika jelenségeinek leírását és megértését. Azonban a klasszikus fizika korlátozott hatáskörrel rendelkezik, és nem képes leírni bizonyos extrém körülményeket, például a nagyon magas sebességeket vagy a mikroszkopikus részecskék viselkedését. Ezért a modern fizika, például az általános és a speciális relativitáselmélet, valamint a kvantummechanika, továbbfejlesztett fogalmakkal és törvényekkel rendelkezik.
