Diamágnesesség
A diamágnesesség az anyagok tulajdonsága, hogy gyenge ellenállást mutatnak a mágneses térrel szemben. Ez azt jelenti, hogy a diamágneses anyagok a mágneses térbe helyezve kis mértékben taszítják azt.
A diamágnesesség oka az anyagokban található elektronok mozgása. Az elektronok körül keringő töltések mágneses teret hoznak létre, amelyek hatással vannak a mágneses térre. A diamágneses anyagokban az elektronok keringése ellentétes irányban történik a mágneses térrel, ezért a mágneses térre gyenge taszító erővel reagálnak.
A diamágneses anyagok közé tartoznak például az arany, az ezüst, a réz és a víz. Ezek az anyagok gyenge taszító erővel reagálnak a mágneses térre, és nem mutatnak tartós mágneses tulajdonságokat. A diamágneses anyagokat általában a mágneses térrel szembeni gyenge ellenállásuk miatt használják a mágneses mezők kizárására vagy csökkentésére.
A diamágnesesség mellett létezik még két másik jelenség, amelyek hatással vannak az anyagok mágneses tulajdonságaira. Ezek a paramágnesesség és a ferromágnesesség. A paramágneses anyagok gyenge vonzó erővel reagálnak a mágneses térre, míg a ferromágneses anyagok erőteljesen vonzódnak vagy taszítódnak a mágneses térrel.
A diamágnesesség fontos szerepet játszik a mágneses mezők vizsgálatában és kihasználásában. A diamágneses anyagokat például használják a mágneses lebegő vonatokban, ahol a mágneses taszító erő segítségével a vonatok a sínek fölött lebegnek. Emellett a diamágneses anyagokat a mágneses rezonancia képalkotásban is alkalmazzák, ahol a mágneses tér segítségével részletes képeket készítenek a testek belső szerkezetéről.
